Készíts saját szellemvárost – kartondobozból, fantáziából és egy csipetnyi borzongásból!
Az ősz mindig hoz magával valami különlegeset. A levegő hűvösebbé válik, a fák lombjai aranyba és vörösbe öltöznek, és a természet lassan készülődik a télre. De van egy nap, amikor az ősz nem csak a nyugalomról szól – amikor a gyerekek izgatottan készülnek, a felnőttek pedig titokban dekorálnak. Ez a nap nem más, mint Helloween.
Idén úgy döntöttünk, hogy nem csak egy töklámpást faragunk, hanem egy egész kis szellemfalut építünk a kert végébe. A projekt már hetekkel korábban elkezdődött, amikor előkerült néhány régi kartondoboz a garázsból. Ezekből lettek a házak, a tornyok, és még egy apró kísértetkastély is. A dobozokat először alaposan leporoltuk, majd jöhetett a festés. A gyerekek választották ki a színeket: fekete, szürke, narancs és lila festék került a palettára. A ragasztó is fontos szerepet kapott – ezzel rögzítettük a tetőket, ablakkereteket, és a papírból kivágott szellemeket, denevéreket.
A szellemfalu közepére egy kis tér került, amit padlólap darabokkal burkoltunk le. Ezeket még tavaly maradtak meg a terasz felújításából, és most tökéletesen szolgálták a célt. A tér közepére egy led mécsesekkel megvilágított töklámpás került, amit a gyerekek közösen faragtak. A mécsesek fénye sejtelmesen világította meg az egész installációt, különösen este, amikor már csak a csillár fénye szűrődött ki a nappaliból.
A dekorációhoz kültéri elemeket is használtunk: egy régi kerti gép alkatrészeiből készült „boszorkánykonyha”, ahol rozsdás szerszámkészlet darabjai szolgáltak üstként, kanálként és varázspálcaként. A gyerekek imádták! A kerti ház oldalára egy hatalmas pókhálót feszítettünk ki, amit fekete fonalból készítettünk, és közepére egy műanyag pókot ragasztottunk. A ház ablakába egy régi lámpa került, amit narancssárga izzóval szereltünk fel – ettől olyan lett, mintha belülről világítana a rémület.
A projekt nem állt meg a kertnél. A lakásban is Helloween-hangulat uralkodott. A fürdőszobabútor tetejére kis tökfigurák kerültek, a tusoló kabin ajtajára pedig egy papírból kivágott szellem, ami mozgott, ha valaki belépett. A nappaliban egy kis „szellemösvényt” alakítottunk ki, ahol a gyerekek papírból készült lábnyomokat ragasztottak le, mintha egy kísértet sétált volna végig a szobán.
A bútorok is kaptak dekorációt: a komódra egy kis boszorkányt ültettünk, a könyvespolcra pedig egy denevércsalád költözött. A mennyezeti lámpa köré papírból kivágott töklámpásokat akasztottunk, így amikor este felkapcsoltuk, az árnyékok táncolni kezdtek a falon. A gyerekek sikongattak örömükben, és minden este újabb ötlettel álltak elő.
A szellemfalu hivatalosan is megnyílt. A szomszéd gyerekek is átjöttek, és közösen járták be a kis installációt. Volt, aki boszorkánynak öltözött, más vámpírnak, és akadt egy kis zombink is. A kerti házban egy kis „rémisztő büfé” várta őket: narancsszínű muffinok, „vérszínű” málnaszörp, és szellem alakú kekszek. A padlóra terített pokrócokon ülve meséltünk egymásnak kitalált rémtörténeteket – persze csak annyira ijesztőeket, hogy ne legyen rémálom belőle.
A gyerekek végül saját kis ajándékokat is készítettek: mindenki kapott gyöngyöket amiből „varázskarkötőt”, készítettek. Ezeket persze elvihették haza.
Az este végén, amikor már mindenki hazament, és csak a LED mécsesek pislákoltak a szellemfaluban, leültünk a teraszra, és csendben néztük a kis alkotásunkat. A kültéri dekorációk, a kreatív ötletek, és a gyerekek lelkesedése mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az este különleges legyen. Nem kellett hozzá más, csak néhány hétköznapi alapanyag, egy kis barkácsolás, és sok-sok fantázia.
A helloween nem csak a cukorkáról és jelmezekről szól. Hanem arról, hogy együtt alkotunk, játszunk, és közben megtanuljuk, hogy a legegyszerűbb dolgokból is lehet varázslatot teremteni – akár egy kartondobozból, egy kis festékből, vagy egy régi lámpából. És ha mindezt közösen tesszük, az élmény örökre velünk marad.
