Fonj történetet – Kitalált világ fonalból és gombokból

Egy különleges nap története, amikor életre keltek a fonalak…

Egy nyári reggelen, amikor a nap még csak épphogy kikukucskált a fák lombjai közül, Lili a nagymamája padlásán kutakodott, mert valami alkotós délutánra vágyott. A poros dobozok között régi kartonpapírokra, színes fonalakra, gombokra és kupakokra lelt. Volt ott csillogós ezüst cérna, puha, piros plüssfonal, óriási gombolyag szivárványszínben, ragasztópisztoly, olló, színes kartonpapírok, akrilfestékek és még csillámpor is. Egyik doboz alján egy zacskóra bukkant, amiben különleges fa- és műanyaggombok voltak. Némelyik mosolygós arcot formázott, mások kerek szemekre vagy varázsgombákra emlékeztették.

Lili szíve hevesebben kezdett dobogni. Valami különleges születik ma! Elhatározta, hogy egy egész kis világot készít ezekből az apróságokból, és minden figura saját történetet kap. Leült a konyhaasztalhoz, előkészítette az eszközöket – ollót, papírragasztót, hurkapálcikákat, gombokat, fonalat –, és munkához látott.

Elsőként megszületett Csuri, a madárka. Egy kék fonalgombolyagból formázta meg a testét, két nagy zöld gomb lett a szeme, a szárnyait pedig sárga zsenília drótból hajlította meg. A csőre egy narancssárga kartonból kivágott háromszög lett. Csuri egy kitalált erdőben lakott, ahol minden állat tudott énekelni, de ő volt a legjobb. Hangjával képes volt elaltatni a szelet, vagy épp táncra perdíteni a virágokat.

Aztán jött Bendegúz, a kissé bumfordi, de jószívű óriás, akit egy nagyobb, bolyhos fonallabdából készített. Felragasztotta a gombokat, mintha azok egy nadrágon lennének, majd vastag zsinegből font neki bajuszt. Bendegúz története szerint régen egy színes fonalhegyen élt, amit ő maga tartott rendben: gombolyagokat gurított, csomókat bontott, és elásott minden összegubancolódott szálat a „Soha vége nem érő keveredés mezején”.

A harmadik figura, Luna, egy titokzatos kartonmanó lett. A testét kartonból vágta ki, amit akrilfestékkel festett be lila és ezüst színekre. Haját ezüstös hímzőfonalból készítette, kalapja pedig kupakból készült. Luna egy varázserdő őrzője volt, és a gombszemű baglyokkal tartotta a kapcsolatot.

Ahogy sorra születtek az alakok, Lili egy füzetbe jegyezte le a történeteiket is. Mindegyik szereplő saját háttérrel, kívánságokkal, titkos félelmekkel és bátorságpróbákkal bírt. Lili készített hozzájuk egy térképet is – a fonalak birodalmát, ahol a Gombvár, Kupakkeringő és Kartonliget voltak a fő helyszínek.

A nap végére az egész asztalt ellepték a figurák és a színes kellékek. A papírragasztó már alig akart működni, a fonalakból csak néhány gubanc maradt, de Lili mosolyogva nézte a kis világát. Tudta, hogy holnap újabb lakókat készít majd, új történeteket ír, és talán egy mesekönyvet is alkot belőlük.

A történet nem csak arról szólt, hogyan lehet fonalból, gombból és kartonból figurákat készíteni, hanem arról is, hogy milyen varázslatos dolgok születhetnek, ha hagyjuk szárnyalni a képzeletünket – egy kevés barkácseszköz, egy csipetnyi kézügyesség, és egy nagy adag fantázia segítségével.

És így lett a fonalból nem csak madárka vagy óriás, hanem egy egész univerzum.